RSS

június 2013 havi bejegyzések

Vámpírnaplók 7. – A visszatérés: Éjfél

Itt olvashatod a 16-ig fejezetig szóló értekezésemet, ami még meglehetősen pozitív. Sajnos itt már nem fog semmi jó elhangzani, mert ez a könyv nagyon rossz. De tényleg, irtózatosan rossz. A Visszatérés trilógia megpróbálta meglovagolni a tv sorozat sikerét azzal, hogy az eredeti 4 könyv folytatása lesz. Mindezt nem jól tette, hiszen L. J. Smith nem jó író, de ezek a kötetetek még az ő eddig munkásságát is bőven alulmúlják. A történet nem teljesen illeszkedik egymáshoz, hiszen míg az első kötet 1992-ben játszódik, addig az 5-ben már mobiltelefont használnak és vígan neteznek rajta.

A karakterfejlődés nulla, állandó nyavalygás és szerelmes mondatok egymás fülébe suttogása megy végig a trilógián. Többet nem is mondok a szereplőkről, mert nem érdemes, olyan döntéseket hoznak és úgy gondolkodnak, mint egy ötéves kisgyerek. Semmi felnőtt és érett gondolkodásmód, igaz csak 18 évesek, de akkor is elég sok baleset és természetfeletti dolog történt velük ahhoz, hogy egy kicsit megkomolyodjanak és rájöjjenek, hogy ez a valóság és azzal, hogy nem gondolsz a problémára még nem fog eltűnni.

A főellenségek, a rókadémonok, akikkel a japán mitológiát próbálta belevonni a történetbe az írónő, értelmetlen és szánalmas teremtmények, akiknek a sorsa egyáltalán nem tudja érdekelni az olvasót. A városban elérik, hogy minden kisgyerek a szüleit próbálja megölni, erre a 7. kötet vége előtt kb. 10 fejezettel megmentik a világot a szereplők, de úgy beszélnek róla később, mintha valami hatalmas dolgot tettek volna, közbe meg sehol semmi. Míg a városban egymást próbálják megölni az emberek, addig ők teát ittak a panzióban…

Élvezhetetlen könyvek ezek, a fordulatok se drámaiak. Stefan a kezdő könyv cliffhanger során a Sötét Dimenzióba börtönbe esik. Damon ember lesz a 6. végén, erre a 7. elején már meg is oldja a problémát egy elég béna Sötét Dimenzióba tett utazással, majd még a könyv végén meg is hal. A halála nem lenne rossz, de olyan béna, hogy hihetetlen. Ráadásul az, hogy a halott Damon és Elena még a gondolataikban dumálnak jó pár oldalon át, eléggé zavar engem.

Bálok, idióta dimenziók, unalmas ellenfelek és olyan béna dolgok, hogy az olvasó tűzre dobná a könyvet. Pl.: Stefan és Elena hallja, hogy valaki kopog a szobaajtón, erre az vetül fel elsőnek, hogy egy madár az… Ja, a házban harkály van… Kik ennyire hülyék, mint ezek?

Arrról meg ne is beszéljünk, hogy Meredith a semmiből démonvadász lesz… Nem rossz ötlet, de azért nem ártott volna felvezetni a dolgot. Ja és az mi, hogy a fegyvere egy “harci karó”. Béna.

A kötet végén visszaáll a rend a 3. könyv utáni állapotra, tehát a városban senki sem fogja tudni (csak a főszereplők), hogy a 4-5-6-7. történet megtörtént. Ez azért volt fontos, mivel a L. J. Smith arcába mondta a könyvkiadója, hogy milyen szar író és hogy a Visszatérés trilógiával tönkre vágta a sorozatot, így inkább egy ismeretlen íróra aggatta Elena szerelmi háromszögének sztoriját. (Olvasom a 8-at, tényleg jobb 1000x.)

Ez a könyv 2/10. A trilógia szintén, szóval olvasásra nem ajánlom. Aki még is folytatni szeretné a 4. kötet után, kezdje a nyolcassal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/28 hüvelyk Könyvkritika

 

Címkék:

Vámpírnaplók 7. – A visszatérés: Éjfél | 16. fejezetig

Az előző kötet nagyon rossz lett, így sok időbe telt, mire rávettem magam arra, hogy belekezdjek a következőbe. De hát egy trilógiát be kell fejezni, úgyhogy nemrég beszereztem a – sajnos – elég vastag 7. könyvet. A jó hír az, hogy ez már sokkal jobb eddig, a 16. fejezet kezdésénél járok, mint a 6., viszont még mindig olyan béna dolgok és izgalommentes események történnek benne, hogy rossz őket olvasni. Kezdjük azzal, hogy bár a várost halálos veszély fenyegeti már az 5. kötet óta, de nem igazán törődnek vele, végig csak a szerelmi háromszög és a béna, nyálas kapcsolatok uralkodnak. A karakterek már semmi újat nem tudnak mutatni, A visszatérés trilógiában már csak élettelen bábok, akiket azért keltettek életre, hogy L. J. Smith a tv sorozat hírnevét meglovagolja és jól megtömje a zsebét a könnyen szerzett bevétellel.

Aztán ott a Sötét Dimenzió, ami, hát valljuk be egy nagy semmi, mert úgy van beállítva, mint ha valami halálos veszélyekkel teli hely lenne, közben meg hercegnőkről és üveggömbökből nézett szappanoperákról beszélnek. Legalábbis a 140. oldalig számottevőbb történés nem történik. Az előző rész végén Damon emberré változik (miután a Sötét Dimenzióban báloznak egyet), de ez semmi jelentőséggel nem bír, hiszen rögtön megoldást is talál a problémára. És nem, nem változtatja át magát egy jöttment vámpírral, hanem felesleges utat megtéve és inkább csak cselekménybonyolítás ürügyén az írónő teljesen hülye döntéseket és utat járat be vele.

A városban közben Elena és Stefan unalmasan szenved, egymás vérét szívják, nem csak szó szerinti értelmezésben. A páros teljesen kifulladt, főleg Stefan, akinél egy zsák krumpliról is szívesebben olvasnék, az talán érdekesebb és változatosabb lenne. Matt bujkál, mert a rendőrök keresik, persze, hiszen a gyerekek – felnőttek harca a városban nem elég érdekes nekik. Közben Meredith a semmiből démonvadász lesz, teljesen alaptalan módon. Alaric is felbukkan, mert Elena és Bonnie ki tudja milyen képességük miatt, de szellemmé válik és megnézik mit csinál, majd úgy döntenek, ők is csinálnak kerámiaedényeket a rókadémonoknak, akik a legrosszabb ellenségek a világ fantasy könyveinek összességében és ezt most nem úgy értem, hogy “Úristen, de gonoszak és rosszindulatúak”, hanem olyan “Istenem, milyen unalmas és fáradt elme találja őket érdekesnek” módon.

Nem tudom eldönteni, hogy a Sötét Dimenzió valójában mennyire lehet sötét, hiszen attól még valaki nem gonosz, hogy fekete ruhákban járkál, mert az itt lévő “szörnyetegre” leginkább ez jellemző. L. J. Smith tud írni, vagy legalábbis tudott, de ez az új trilógia szörnyű lett és a Vámpírnaplók könyvsorozaton csak rontott, mint javított. Tudom, most sokan nem értenek velem egyet, hiszen olvastam én már egy csomó helyen, hogy milyen istenkirály lett ez a könyv is, de azért ne szálljunk el, mert attól, hogy tényleg jobb, mint a 6. még nem lett közepesnél egy árnyalattal sem értékelhetőbb. Néha túl értelmetlen és át kell olvasni az oldalakat többször is, hogy megértsd most mi a fenét is akart ez a nő, de szerencsére ez az előző kötetben több volt az ezt kívánó lap, mint eddig itt. A történet megfáradt, főleg itt a szerelmi háromszögre és a szerelmi vívódásokra célzok, ami már olyan untató, hogy néha azt kívánom bár lenne hozzá erőm is kihúzgálnám a hozzá fűződő mondatokat a kötetből, de akkor félő, hogy semmi nem maradna a végére. Vagy csak Bonnie és az, hogy cukrot akar venni…

A karakterek már nem tudnak meglepni, már mindent láttunk tőlük és már a háromdimenziósságuk is kettőre csökkent, érezni, miközben olvassuk, hogy Smith néni csak adja a szájukba a mondatokat, nem foglalkozik velük, hogy kinek mit kéne érezni egy egy szituációban, kivéve persze a szerelmet, ami meg már túl sok.Ott van például Meredith “démonvadász vagyok” titka, amit mikor Elena megtudja, ledöbben egy mondat erejére, majd tovább is lép azzal ,hogy “És milyen botod van?”. Na, ez nagyon idegesítő, de ilyen dolgok végigvonulnak az egész trilógián. A váratlan eseményekre történt reakciók nagy nullák, itt látszik meg a legjobban, hogy mennyire is kétdimenziósak, és hogy őket már csak a szerelmi bonyolódások hajtják, ahogyan L. J. Smith írónőt is, aki sajnos még mindezt rosszul is kezeli.

Caroline története tűnik a legérdekesebbnek, természetesen nem kapott még egy fél oldalnyi jelenlétet sem eddig.

Gördülékenyebben lehet olvasni, mint az előző, végigszenvedéses 6. kötetet, de eddig, a 156. oldalig, vagyis a 16. fejezet kezdetéig a történés nem túl érdekes. Talán a Bonnie rabszolga lesz szállal kezdhetnének valami izgalmasabbat, mert az, hogy eddig szappanoperát nézett és cukorkáról álmodozott… egy vicc volt, komolyan mondom. szánalom.

Pontozni még nem fogom, majd, ha kiolvastam, de gondoltam megírom eddig a véleményen, igaz, az előző két kötetet is belevettem a nem éppen pozitív kritikámba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/20 hüvelyk Könyvkritika

 

Címkék:

Viasat júliusban

Júliusban sem maradunk újdonságok nélkül, hiszen érkezik a Viasat3 műsorára a Cult című sorozat, mely Amerikában ugyan nem volt túl sikeres, de elég sok pozitív kritikát olvasni róla (én nem voltam vele így, de lehet folytatom, ha lesz időm). Ezzel a The CW csatorna 2012/2013-as idényében útnak indult összes sorozata látható a magyar képernyőkön. Szép átlag. Érkezik az Egy kapcsolat szabályai című sorozat befejező, 13 részes évada, a Candleford-i kisasszonyok 3. szezonja, mely 12 epizódos, de minden vasárnap este dupla adagot kapunk. Visszatér A célszemély 2. évada is 21-én 19:00-kor. A Viasat6 most szerényebb hónapot zár, de nem csoda, hiszen a júniusi újdonságok még kitartanak egy darabig. Hazai premierként képernyőre kerül az Anglia határain című széria 2. és egyben utolsó felvonása.

VIASAT3

07.10. A szekta (Cult), 1. évad, hétköznap 0:25 – HAZAI PREMIER

07.11. Esküdt Ellenségek: Los Angeles (Law & Order: Los Angeles), 1. évad, csütörtök 22:25 – VIASAT3 premier (a 10. résztől)

07.16. A médium (Medium ), 7. évad, hétköznap 12:55 – VIASAT3 premier

07.16. Egy kapcsolat szabályai (Rules of Engagement), 7. évad, hétköznap 18:55 – HAZAI PREMIER

07.21. Candleford-i kisasszonyok (Lark Rise to Candleford), 3. évad, vasárnap 14:00 (dupla epizóddal) – HAZAI PREMIER

07.21. A célszemély (Person of Interest), 2. évad, vasárnap 19:00 – HAZAI PREMIER (a 7. résztől)

VIASAT6

07.10. Anglia határain (Border Force), 2. évad, szerda 23:30 – HAZAI PREMIER

07.12. A szökés (Prison Break), 4. évad, péntek 0:00 – VIASAT6 premier

07.18. Üldözés életre-halálra – a legdurvább rendőrsztorik (World’s Wildest Police Videos), 4. évad, csütörtök 0.00 – VIASAT6 premier

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/17 hüvelyk Hírek

 

Címkék:

Amiket jó lenne elolvasni

Van könyvlistám, amin a jelenleg olvasott könyveimet vezetem, de ott csak azok szerepelnek, amiket közel 100%-os biztossággal állíthatom, olvasni fogok. De azért van jó pár könyv, ami még érdekel, így gondoltam bejegyzem ezeket is, mert egyszer a könyvlistáról is elfogynak a  könyvek és akkor jó lesz innen választani valamit.

Rick Riordan – A villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)
Rick Riordan – A szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)
Rick Riordan – A titán átka (Percy Jackson és az olimposziak 3.)
Rick Riordan – Csata a labirintusban (Percy Jackson és az olimposziak 4.)
Rick Riordan – Az utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak 5.)

Lawrence Block – Bérgyilkos (J.P. Keller 1.)
Lawrence Block – Bérgyilkos a célkeresztben (J.P. Keller 2.)
Lawrence Block – Bérgyilkos mindörökké (J.P. Keller 3.)
Lawrence Block – Bérgyilkos inkognitóban (J.P. Keller 4.)

Stephen King – Az
Stephen King – Végítélet
Stephen King – Carrie
Stephen King – A mobil

George R. R. Martin – Trónok harca (A Tűz és Jég dala 1.)
George R. R. Martin – Királyok csatája (A Tűz és Jég dala 2.)
George R. R. Martin – Kardok vihara (A Tűz és Jég dala 3.)
George R. R. Martin – Varjak lakomája (A Tűz és Jég dala 4.)
George R. R. Martin – Sárkányok tánca (A Tűz és Jég dala 5.)

Baráth Katalin – A fekete zongora (Dávid Veron 1.)
Baráth Katalin – A türkizkék hegedű (Dávid Veron 2.)
Baráth Katalin – A borostyán hárfa (Dávid Veron 3.)

Kondor Vilmos – Budapest noir
Kondor Vilmos – Bűnös Budapest
Kondor Vilmos – A budapesti kém
Kondor Vilmos – Budapest romokban
Kondor Vilmos – Budapest novemberben

Patricia Briggs – Megszólít a Hold
Patricia Briggs – A vér kötelez

Alma Katsu – Halhatatlan

John Scalzi – Vének háborúja
John Scalzi – Szellemhadtest

M. C. Scott – A római kém
M. C. Scott – Róma – A király eljövetele

Scott Turow – Ártatlanságra ítélve
Scott Turow – Ártatlan

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/11 hüvelyk Gépház

 

Álom Crossover #2

Az előző cikkünket itt olvashatjátok a témával kapcsolatban. Most is újabb két sorozatot szemeltem ki, amikből szívesen megnéznék egy (vagy több) egymást keresztező adást.

Veronica Mars – Pretty Little Liars

Veronica Mars már elég régen leköszönt a képernyőről, de még mai szemmel is élvezetes egy sorozat. A magánnyomozások és maga Veronica karaktere is elég érdekes, így mindenkinek csak ajánlani tudom. Ráadásul jön a mozifilm jövőre! A másik széria pedig a már jól ismert PLL. A minap elgondolkoztam azon, milyen jó lenne, ha Veronica átugrana hozzájuk és megoldana 1-2 rejtély, kíváncsi lennék milyen gyorsan menne neki. A PLL mostanra már csak egy nagy kérdéshalmaz, mindenki gyanúsított és mindenkinek van sötét oldala, amit titkolni próbál a többiek elől. Na ezt egy kicsit rendbe kéne már tenni. Itt jönne a képbe a Mars lány és gyorsan megoldaná pl.: az Emily elkábítós esetet, vagy kinyomozná ki a fő “A”. Tuti sikerülne nekik, ő nem béna, mint a képen látható hölgyek.

Esély: 0% – sajnos

Miért lenne jó? Kérdések helyett végre válaszokat is kapnánk.

Kik mennének hova? Veronica Mars a PLL-be, hogy helyretegyen pár dolgot, amire az ottani csajok nem képesek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/08 hüvelyk Cikksorozatok

 

Címkék: ,

Ransom Riggs – Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Már régen kinéztem magamnak a könyvet, leginkább a borítója fogott meg, aztán pedig a könyv tartalma is felkeltette az érdeklődésemet. Maga a kötet az egyik legszebb kiadás, amit eddig láttam. Tele van fényképekkel és egyéb oldalakkal, amik nem a már jól megszokott fehér lapon fekete betűk elrendezést követik. A képek elég hangulatosra festik a mellé olvasott szöveget és az egésznek egy különleges érzést ad. Maga a történet is jó, bár csak a 100. oldal körül kezd el beindulni és onnantól már szinte letehetetlen. Néhol érződik, hogy előbb a kép lett meg és utána lett beleírva, beleerőszakolva a szövegbe, de ezen túl lehet lépni.

Egy fiú nagyapja halála után különleges képességekkel megáldott gyerekekről szóló régi meséi és utolsó szavai miatt elkezdi felkutatni a múltját, amikor egy elég nagy kalandba csöppen. Röviden ennyi a történet, sok karakterrel, akiknek a felét sem ismerjük meg jobban, de akiket igen, azok szerethetőek és kedvelhetőek. Trilógia első részeként elég jól felépíti az alapokat, bár néha elég vontatott és olykor már előbb össze tudjuk rakni a képet, mint a főszereplő, de attól még jó kis történet.

Összességében tehát én ajánlom, már csak a könyv felépítése miatt is. Az első 100 oldalt túl kell élni, de aztán élvezetes kis olvasmány lesz. 7/10 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/08 hüvelyk Könyvkritika

 

Jay R. Bonansinga/Robert Kirkman – TWD: A kormányzó színre lép

A Dexter után újabb sorozathoz kapcsolódó könyv került a kezembe. Igaz, ez már magához a szériához íródott. A Kormányzó történetét meséli el, honnan jött, ki is ő valójában és milyen utat tett meg a véres vezetővé válásig. Persze addig nem jutunk el a könyvben, de már elkezdett kialakulni a sorozatban is megfigyelhető közeg. Először lassúnak, vontatottnak találtam a szöveget és a történeseket. Túl sok leírás, kevés történés. Aztán beindultak a dolgok és a könyv 2. fele már jóval érdekesebb, de néha nem teljesen éreztem azt, hogy ez beleillik a TWD világába.

Lehet hülyeségnek fog tűnni, de az egyik problémám az, hogy a zombikat, zombiknak is említik meg néhol. A sorozatban ez egyszer sem hangzik el és valahogy ezt én fontosnak tartom, mert olyan, mintha így nem tudnának ténylegesen arról, hogy mik ezek az élőhalottak. Itt meg mikor kimondják úgy érzem, hogy a zombi mint szó és a jelentése már a tényleges élőhalott invázió előtt is ismert volt számukra és ez ront az összképen, legalábbis számomra.

Aztán néha túl hosszan fogalmaz, de néha olyan tőmondatokban, hogy az már fáj.
Pl.: “Nick vállat von.
Bobby eszik.
Philip járkál és gondolkozik.” (53. oldal)

A végső nagy csavar meglepett és az egész könyvet a helyére tette a sorozat univerzumában, mert addig nem igazán ismertem meg a főszereplőt. Mellesleg idegesítően hülye döntéseket hoznak a karakterek, állandó zaj és lövöldözés, amivel magukra vonják a figyelmet. Ráadásul a tv sorozat nélkül nem igazán lenne érdekes a könyv, mert így van képünk arról, hogy hova érkezik majd el a kis csapat, itt csak az utat látjuk, ami addig vezet. Ha nem nézném a sorozatot, a nagy csavar semmit sem jelentene, és a végét se látnám túl jónak, mert elég semmilyen.

A könyvben csúcspont szerintem nincsen, csak néhány izgalmasabb történés. A szereplőket megkedvelni nem igazán lehet, legalábbis nekem nem sikerült. Csak közepes, de erre már akkor számítottam mikor megvettem. 5/10

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/06/08 hüvelyk Könyvkritika

 

Címkék: